kétely

Semmi sem félelmetesebb a kételkedésnél. 

A kételkedés embereket választ el. Olyan méreg, 

ami barátságokat porlaszt szét és kellemes kapcsolatokat darabol fel. 

Olyan tüske, ami irritál és sebez;

egyedül.

Nem az számít, hogy egy hatalmas óceán partján gyönyörködsz a naplementében, 

vagy lopott perceidben egy pici tó kacsáit nézed. 

Csak az számít, ül-e melletted valaki.

♥♥♥

dög

... hát persze , hogy dög , de semmiképp sem érzéketlen , 

csupán csak könnyebb a gondolatainkról beszélni , mint az érzelmeinkről ...

-saját-

hiányzol.

"Nem azért nem kereslek mert nem hiányzol, 

hanem mert abban reménykedem, hogy te fogsz engem..."

Shifty Beatz

Nélküled ébredek reggel...

Nélküled nincsenek tervek már...

Nélküled nem tudok élni, megfojt egy érzés legbelül tudom...

Nélküled üresek az órák...

Nélküled hosszabbak a nappalok...

Nélküled esténként megfagyok, 

a szívemnél neked többet nem adhatok...

A szeretet.

A szeretet és a szerelem nem egy gyűlöletre alapuló érzés , akkor utálsz csak ha úgy érzed magadra hagytak. Téged nem ellökött csak megsebzett, de mi ez a seb ahhoz képest, mint az amit akkor ejtene ha elhagyna ?

-saját-

30Y bogozd ki

Azt mondta neki nem volt úgy még , mint velem, 

hogy nem csak sex, hanem hogy érzelem,

hogy szívek találkoztak és hogy őt nekem szánta az ég ....

egy fiú, egy lány

egy fiú és egy lány , két buta lélek

egymástól már sok jót nem remélnek

ez a harc örökös bár a viták sora véges

minden küzdelem után a fájdalom éles

a szerelem fáj mindenki ezt mondja

hogy ők mit éreznek azt senki nem tudja

küzdelmüknek semmi nem vethet véget

szívüket újabb küzdelemre hívja az élet

-saját-

igaz barátság.

van egy igaz barátom ezt itt belül érzem

ő az aki a támogat többé már nem vérzem

mert szükségünk van egy testvéri lélekre

ki veled együtt érezz ,elkísér egy életre

sokszor vitáztunk és nem egyszer vétkeztünk

egymás fölött már túl sokszor ítélkeztünk

mindenre emlékszünk ,de bármit is tettünk

megbocsátottunk igaz barátokká így lettünk
-saját-

ősz.

Az arcomat simogatja a szél. Beszívom az ősz illatát.

Becsukom a szemem és emlékképek ugranak elő agyam rejtett kis zugaiból.

Egyedül vagyok, újra egyedül, a gondolataimmal, de most már nem futok el előlük , 

inkább élvezem ezt a különösen felkavaró, érdekes mozit.

Elmosolyodom.

Kinyitom a szemem és előttem áll egy kedves baráti arc, 

nevet , kacaja csilingel a fülemben , jólesik. 

Megölelem és melegség fut végig a gerincemen. 

Végre újra tudok örülni.

-saját-

barát.

a barát is csak ember ,talán sokszor hibázik

ha nincs melletted mégis tudod hogy hiányzik
nélküle elvesztél nem tudod hogy mit csinálj
hát állj ki az esőbe és teli torokból kiabálj

-saját-

egyszerű ...

Egyszerűen leszarom, ügyet sem vetek rád, 
szívből jövő mosollyal lépek feletted át.. !  =]

ha itt lennél velem ...

Én mennék veled ,de nem akarok csak nézek utánad az ablakon ahogy egy kisfiú 

,ha nem hiszi el ,hogy most már menni kell, 

A mesének vége és álmodom ,hogy virág nyílik a domboldalon a felhők fölött ragyog a nap 

,ha itt lennél velem !!  ....

változás

Egyszerre minden megváltozik. Magunk mögött hagyjuk a múltat és sebesen száguldunk az ismeretlen felé. A jövőnk felé. Távoli helyekre utazunk, hogy megpróbáljuk megtalálni az utunkat. Vagy megpróbáljuk elveszíteni önmagunkat. Otthon keresünk élvezetet. A bajok akkor kezdődnek, ha nem vagyunk hajlandóak változtatni, és ragaszkodunk régi szokásainkhoz. De ha túlságosan ragaszkodunk a múlthoz, a jövő talán sosem jön el.

érzelmek

Érzelmek! Gyakran kábítjuk magunkat azzal, hogy tudunk rajtuk uralkodni, míg egy nap csapdába esünk. Nem tudjuk leplezni a haragot, a féltékenységet vagy a szerelmet, és kénytelenek vagyunk szembenézni az igazsággal.

szerelem

Mond még egyszer, hogy nem szeretsz miközben a farmerom gombolod! 

Ha gondolod hagyjuk akkor is te vagy a mindenem. 

Elmondanám de, nem merem, hogy az könnycsepp az ingemen ...

saját.

majd rájössz ha kilépsz azon az ajtón

könnyeid folynak ,kopognak a fapadlón

már nincs visszaút , elhagytad kit szerettél

megbántad , de most jobb lenne ha felednél
-saját-

múlt.

Néha nem tudjuk a múltat egyszerűen elengedni. 

Máskor pedig bármit megtennénk, csak hogy elfeledjük végre ... 

és néha valami újat tudunk meg a múltról , ami mindent megváltoztat a jelenben.